A C-630/23 ítélet elemzése
Az AxFina Hungary Zrt. deviza elszámolású lízingszerződése ügyében a Kúria kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást. A feltett kérdések alapján a cél nyilvánvalóan az volt, hogy a Kúria által favorizált érvényessé nyilvánítás, az annak alapján a Kúria által kimódolt elszámolási metódus és a DH tv-ek által nyújtott „adósvédelmi” megoldások támadhatatlanokká váljanak, az adósok vágóhídra hajtása zavartalanná váljon.
A próbálkozás szerencsére elbukott.
Az alapügyben az első fokú bíróság az Axfina javára megítélte az árfolyamockázati tájékoztatás hiányossága miatt érvénytelen szerződés alapján az Axfina által kért érvényessé nyilvánítást, amit a másodfok is helybenhagyott, azzal, hogy a szerződésben előírt szolgáltatások irreverzibilitása kizárta annak a helyzetnek a helyreállítását, amelyben az adósok az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés hiányában lettek volna.
Az adósok felülvizsgálatot kezdeményeztek. A Kúria előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, amelyben az Európai Bíróság számára a magyar jogi szabályozás specialitásait ismertetve az érvénytelenség jogkövetkezményeként az érvényessé nyilvánítás vagy a hatályossá nyilvánítás lehetőségeit vázolta fel, a DH2 tv. 37.§. (1) bekezdésére, és a magyar jogirodalomra (?) és az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva ( amelyet maga alakított ki) hivatkozva kizárva az eredeti állapot helyreállításának a lehetőségét. A kúria jelezte, hogy szerinte C‑705/21, és a C‑520/21 számú ítéletekből eredő ítélkezési gyakorlat nem vonatkozik a magyar szabályozás és gyakorlat értelmezésére vonatkozó valamennyi releváns kérdésre, és nem minden esetben egyeztethető össze azokkal. Úgy vélte, hogy a DH1 és a DH2 törvény alkalmazása azzal a hatással jár, hogy a szolgáltatás értéke még az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés „kiesése esetén” is kiszámítható, ami lehetővé teszi a szerződés fennmaradását. Mivel a 93/13 Irányelv nem tartalmaz kifejezett rendelkezést az érvénytelenség jogkövetkezményei tekintetében, ezért a Kúria szerint a magyar jog erre vonatkozó rendelkezéseit kellene alkalmazni. Ezért úgy vélte hogy tisztességtelennek minősített kikötésének elhagyása esetén a nemzeti bíróság a nemzeti jogszabályai alapján az említett szerződést a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal érvényesnek nyilváníthatja oly módon, hogy az abban foglalt tisztességtelen kikötés semmilyen kötelezettséget nem ró az érintett fogyasztóra, míg ugyanezen szerződés egyéb, nem tisztességtelen kikötései továbbra is ugyanúgy kötik a feleket. A Kúria úgy vélte, hogy mivel az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés kiesik, a szerződés e kikötés nélkül is fennmaradhat, mert a szerződés jellege nem módosul, mivel a kölcsön pénznemén alapuló elszámolás fennmarad, azzal, hogy az árfolyamkockázatot a hitelező viseli. Arra nézve tett fel kérdést, ha ez az értelmezése nem állná meg a helyét akkor milyen jogkövetkezményeket vonhat alkalmazhat, ha úgy véli, hogy ebben az esetben a magyar jog előírásaival szemben kellene a jogot értelmeznie. Hivatkozott a DH7 tv-re is, amely a kötelező forintosításról rendelkezett, és amelyről úgy vélte, hogy az ellentétes az Irányelvvel, mivel az bizonyos mértékű árfolyamkockázat viselését hárítja a fogyasztóra, noha azt teljes mértékben mentesíteni kellene az alól, így arra a forradalmi következtetésre jut, hogy a DH7 törvény alkalmazását mellőzni kell, azaz beáldozta volna a forintosítási tv-t annak érdekében, hogy az érvényessé/hatályossá nyilvánítás mint érvénytelenségi jogkövetkezmény fennmaradhasson, ami a hitelezők elemi érdeke volt, mely érdekvédelmet a Kúria mindeddig a legmesszebbmenőkig támogatta. (36)
A Kúria kérdései ezért a következőek voltak:
- Teljesíthető-e az árfolyamkockázatot tisztességtelenül a fogyasztóra telepítő szerződés e feltétel kihagyásával, a DH tv által a szerződésbe behelyettesített átváltási mód miatt?
Összeegyeztethető-e az úniós joggal az olyan joggyakorlat,
- a) amely kizárja az eredeti állapot helyreállítását, és a szerződést érvényessé nyilvánítva csak a tisztességtelen feltételt hagyja ki a szerződésből, a többi rendelkezés hatályban maradhat
- b) ha az érvényessé nyilvánítás nem lehetséges, a szerződést az ítélethozatalig hatályossá nyilvánítja, és a felek között a jogalap nélküli gazdagodás elveinek alkalmazásával számol el?
- A jogkövetkezmény alkalmazásakor félretehető-e a forintosításról rendelkező DH7 tv?
- Ha sem az érvényessé, sem a hatályossá nyilvánítással nem kerülhet sor, úgy a DH tv. ellenére, milyen jogkövetkezmény levonására kerülhet sor?
Az EUB az első és a harmadik kérdést együttesen vizsgálta. Megállapítja, hogy a Kúria abból az előfeltevésből indul ki, hogy az a DH2 törvény 37. §‑ának (1) bekezdése szerinti „érvényessé” vagy „a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá” nyilvánítás és a DH1 törvény 3. §‑a tiszteletben tartja az Irányelv rendelkezéseit. (50) Megállapítja, hogy az Irányelv nem határozza meg az annak kritériumait, hogy a szerződés a „tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető” legyen, hanem a nemzeti jogrendre bízza az, főszabály szerint a szerződés egésze érvényességének fenntartásával. Ezen elveken túlmenően azonban megállapítja, hogy a tagállami bíróság mérlegelési mozgásterének megvannak a maga határai:
– a szerződésnek úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen kikötések elhagyása jelentsen módosulást, (56)
– a nemzeti bíróság nem jogosult a visszatartó erő sérelmére a tisztességtelen feltétel tartalmát módosítani.(57)
Mivel a Kúria szerint az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés határozza meg a szerződés elsődleges tárgyát, és annak megszüntetése e szerződés érvénytelenségét vonná maga után, a szerződés fennmaradása az EUB szerint jogilag nem tűnik lehetségesnek, utalva a C-705/21 számú ítéletre, mely szerint a nemzeti bíróság nem orvosolhatja a szerződésnek az abban szereplő valamely kikötés tisztességtelen jellegéből eredő érvénytelenségét oly módon, hogy e szerződést érvényesnek nyilvánítja, és egyidejűleg módosítja annak pénznemét. A Kúria által sugallt megoldás (csak a tisztességtelen rendelkezés esik ki a szerződésből, a többi feltétel változatlanul köti a feleket) (65) nem jogszerű, mert az árfolyamkockázatot és annak pénzügyi következményeit, amelyek eredetileg az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés alapján a fogyasztókra hárultak, immár a hitelintézet viselné, ami szükségszerűen e kikötés módosítását eredményezik, ami viszont tiltott beavatkozás a szerződésbe. A szerződés teljes érvénytelenségének megállapításának a fogyasztó helyzetére gyakorolt következmények értékelése szempontjából a fogyasztó e tekintetben kinyilvánított szándéka döntő jelentőséggel bír (69). Mivel az adott ügyben a fogyasztó kifejezte azt a kívánságát, hogy a szerződést nyilvánítsák semmissé, ezért nem érik a szerződés egészének megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények, ezért nem helyettesíthető a megsemmisített tisztességtelen kikötést a belső jog valamely diszpozitív vagy az ezen szerződés feleinek megállapodása esetén alkalmazandó rendelkezésével (70). Megállapítja, hogy az árfolyamrésre vonatkozó kikötésekkel kapcsolatos problémák orvoslására irányuló DH1 tv. fennállása nem érinti azt a vizsgálatot, amelyet az érintett szerződések más feltételei, mint például az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések tekintetében kell elvégezni.
A tisztességtelen kikötéseknek a fogyasztókra való alkalmazhatatlanságának visszatartó hatást kell gyakorolnia, mivel ebből a fogyasztónak joga kell keletkezzen ahhoz, hogy visszatérítsék számára a szolgáltató által az ilyen kikötések alapján jogalap nélkül megszerzett előnyöket. Az EUB megállapította tehát, hogy mivel az ilyen visszatérítési kötelezettség hiánya megkérdőjelezhetné e visszatartó hatást, hasonló visszafizetési kötelezettséget kell elismerni, ha a szerződés kikötéseinek tisztességtelensége a szerződés teljes érvénytelenségét is maga után vonja, mint a C‑520/21 ítélet 65-66. pontjaiban (75).
Ezért nem elegendő, ha kizárólag az érintett hitelintézet által az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés alapján kapott összegeket térítik vissza a fogyasztónak, amint azt a Kúria javasolja, hanem a szerződés alapján megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek teljes összegének visszatérítése is jár (78), mert az érvénytelenség megállapítása önmagában nem minősül szankciónak. Objektív megközelítés alapján valamely kikötés tisztességtelen jellegének megállapításából eredően az érvénytelenség következményeinek meghatározása nem hagyhat a nemzeti jog alapján mérlegelési vagy értelmezési mozgásteret a nemzeti bíróság számára az e kikötést tartalmazó szerződés fennmaradásának kérdését illetően (81-82). A nemzeti bíróság köteles ezért a hazai joggal akár ellentétes döntést is hozni (83), a teljes érvényesülés elve alapján (85). Az összhangban álló értelmezés követelménye a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a belső joguknak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul, és mellőzniük kell valamely felsőbb bíróság által elfogadott minden olyan értelmezés alkalmazását, amely e bíróságra nézve a belső jog értelmében kötelező lenne, amennyiben ezen értelmezés nem egyeztethető össze ezen irányelvvel (88).
A fenti levezetésre tekintettel az első és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés nem teszi lehetővé, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító tisztességtelen kikötés elhagyása folytán érvénytelenné vált szerződés esetében a fogyasztót kizárólag a tisztességtelen kikötés hátrányos hatásai alól kell teljes mértékben mentesíteni, miközben e szerződés többi elemének kötelező jellege fennmarad. Ilyen esetben a szerződés a tisztességtelen kikötés kihagyásával nem maradhat fenn, azon jogi és ténybeli állapotot kell helyreállítani, amelyben a fogyasztó a szerződés hiányában lett volna.
A második kérdést az első és harmadik kérdésre adott válasz miatt szükségtelennek tartotta megválaszolni az EUB.
Az ítélet gyorsértékelése
A teljes érvénytelenség jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása
A szerződés teljes semmisségét eredményező tisztességtelen szerződési rendelkezés esetén sem az érvényessé, sem a hatályossá nyilvánítás nem lehet az érvénytelenség jogkövetkezménye, csak a c-520/23 számú ítélet szerinti eredeti állapot helyreállítása.
A DH törvények, azok jogkövetkezményre, forintosításra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak (88-89)
Ennek oka az, hogy sem az érvényessé, sem a hatályossá nyilvánítás nem lehet jogkövetkezmény, mert a bíróság nem változtathatja meg a szerződést, így a DH2 tv. 37.§-ban előírt azon kötelezettséget is figyelemnek kívül kell hagynia a bíróságnak, hogy a fogyasztó köteles a jogkövetkezmények levonása körében a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítását kérni, aminek hiányában a keresetét el kell utasítani.
Az árfolyamrés is támadható
A C-118/17 ítélet 56. pontja szerint az irányelvvel nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, feltéve hogy az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen szerződési feltétel hiányában lett volna. Az ítélet 53. pontja szerint az olyan nemzeti törvényi rendelkezés, amilyen az alapügyben szerepel – a jelen ügyben a DH 2 törvény 37. §‑ának (1) bekezdése – azt vonja magával, hogy ha a fogyasztó bármely, az árfolyamrésre vonatkozó vagy egyoldalú kamat‑, illetve költségemelést lehetővé tevő szerződési feltételtől eltérő szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozik, akkor kérnie kell az eljáró bíróságtól, hogy a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályosnak. Így e rendelkezés a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétesen megakadályozza, hogy a fogyasztó az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alól – adott esetben, ha az említett szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető, az érintett szerződés teljes egészében történő megsemmisítése útján – mentesüljön. Az ugyanis, hogy bizonyos szerződési feltételeket jogszabály útján minősítettek tisztességtelennek és semmisnek, valamint azokat az adott szerződés érvényben tartása érdekében új szerződési feltételekkel helyettesítették, nem fejthet ki olyan hatást, amely gyengíti a fogyasztók számára biztosított védelmet.(43)
A C-932/19 ítélet rendelkező része szerint az irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot, hogy e kikötést a nemzeti jog olyan rendelkezésével váltsa fel, amely hivatalos árfolyam alkalmazását írja elő, anélkül hogy ennek a bíróságnak lehetősége lenne helyt adni az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, feltéve, hogy a bíróság az önálló mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében meg tudja állapítani, hogy a nemzeti jogszabályban előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.
A C-630/23 ítélet szerint a szerződések tisztességtelen feltételek megléte miatti semmisségének gyakorlati következményeire vonatkozó nemzeti szabályok uniós joggal való összeegyeztethetősége attól a kérdéstől függ, hogy e szabályok egyrészt lehetővé teszik‑e a fogyasztó azon jogi és ténybeli helyzetének helyreállítását, amelyben az érintett fogyasztó akkor lett volna, ha nem köti meg e szerződést, másrészt nem veszélyeztetik‑e a 93/13 irányelv által elérni kívánt visszatartó hatást (46).
A93/13 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés nem teszi lehetővé, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító tisztességtelen kikötés elhagyása folytán érvénytelenné vált szerződés esetében a fogyasztót kizárólag a tisztességtelen kikötés hátrányos hatásai alól kell teljes mértékben mentesíteni, miközben e szerződés többi elemének kötelező jellege fennmarad. Ilyen esetben a szerződés a tisztességtelen kikötés kihagyásával nem maradhat fenn, azon jogi és ténybeli állapotot kell helyreállítani, amelyben a fogyasztó a szerződés hiányában lett volna (91).
Ha az árfolyamrés miatt a kölcsönszerződés támadható, akkor viszont minden deviza elszámolású szerződés érvénytelen!
A 6/2013 PJE 4. pontja nem alkalmazható: 4. Ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg – a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt – a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie.
A 6/2013 PJE 5 pontjából nem alkalmazható: „Tipikus esetben az érvénytelen szerződéses rendelkezéseket úgy kell tekinteni, mintha nem váltak volna a szerződés részévé; a tisztességtelen feltételek elhagyásával a szerződés változatlan formában továbbra is köti a feleket.
A felek közötti elszámolásra erre irányuló kereset, illetve viszontkereset esetén van lehetőség, ami azt jelenti, hogy az érvénytelen rendelkezések figyelmen kívül hagyásával újra kell számolni, hogy az adósnak mennyit kellett volna fizetnie és ténylegesen mennyit fizetett.”
A 2/2014 PJE határozatból nem alkalmazható a 3. pontban az arra vonatkozó rendelkezés, hogy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé. Ami viszont marad, az az, hogy különnemű árfolyamra vonatkozó szerződési rendelkezés tisztességtelensége hivatalbóli észlelésének kötelezettsége e jogegységi határozat közzétételétől terheli a bíróságokat.
Az 1/2016 PJE esetében a III.1. pont c) és d) pontja, a IV.2. pont c) alpontja nem alkalmazható.
A követeléskezelők, ha érvénytelennek bizonyulnak a szerződések, nem szereztek semmit, az általuk indított perekben el kell utasítani a keresetüket.
Kártérítési lehetőség nyílik meg azok számára, akik a hibás joggyakorlat miatt szenvedtek joghátrányt.
Madari Tibor
ügyvéd
A kép forrása: https://jogaszegylet.hu/
