Az alábbi vélemény hangsúlyozottan szubjektív, alkalmas a köznyugalom megzavarására, így csak saját felelősségre ajánlott a továbbolvasása.

2009 februárja óta foglalkozom ügyvédként a devizahitelesek ügyeivel, így van némi rálátásom erre a neuralgikus területre, amely némi képzavarral igazi állatorvosi lónak tekinthető, mert megjeleníti a magyar társadalomra nehezedő belső (az úgynevezett rendszerváltás óta felgyülemlő társadalmi problémákból, a felülről vezérelt rablóprivatizációból eredő, elvarratlan szálakkal, következménynélküliséggel jellemzett), és külső (a pénzügyi rendszer mint társadalmi alrendszer társadalom fölé növekedéséből, a politikai rendszer ennek való alárendelődéséből eredő) feszültségeket, amelyek gyújtópontjában, mint midig, a kisember áll. A rablóprivatizáció az egész társadalmat helyezte egy kisebbséggel szemben vesztes pozícióba, amelyet az átlagember csak közvetett módon, életlehetőségeinek és színvonalának csökkenésében érzékelt, míg a devizahitelezésnek nevezett, újabb kifosztási hullám révén személy szerint szenvedett el súlyos veszteségeket a népesség legalább 30-40%-a, a kétmillió körüli deviza elszámolású szerződés miatt.

Szóval ez nem egy vidám terület, bár hivatalosan megoldott a probléma 2014 óta, amikor az úgynevezett devizahiteles törvények megszülettek. Nyolc évvel később viszont még mindig folynak az ezzel összefüggő perek, és most kezdenek csak igazán felpörögni a végrehajtási eljárások, melyeket a vészhelyzet miatti kilakoltatási moratórium tart ideiglenesen féken, úgyhogy a valóságban a megoldástól még messze vagyunk.

Az a furcsa helyzet, hogy a laikus fogyasztó jogérzéke gyakran jobbnak tűnik, mint a hivatásos bíráé: az adós már tisztán látja, hogy ez egy társadalmi szintű átverés volt, és nem érti, hogy az igazságszolgáltatás miért nem látja a fától az erdőt. A bíróságok viszont csőlátással vizsgálják az egyes ügyeket, messze a valóság felett lebegve állapítják meg, hogy de igen, az adós előre láthatta, hogy mindez megtörténhet vele, bekövetkezhet akár a teljes vagyonvesztése, és életfogytig tartó adósrabszolgasága is e rossz döntése miatt.

A bírák a törvényhozástól várták az általános megoldást, amely viszont most úgy tűnik, alapjaiban rendülhet meg a Strassbourgban székelő Európai Únió Bírósága (EUB) egyes eseti döntései miatt. Erről azt kell tudni, hogy a tagállamok bíróságai úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárásokat kezdeményezhetnek az úniós jog értelmezése területén . A devizahitelesek ügyét leginkább a 93/13 Irányelv ( teljes címe: A Tanács 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről) határozza meg, a tagállamok jogszabályait, bírói gyakorlatát ennek az irányelvnek a rendelkezéseivel veti össze az EUB, abban a kérdésben döntve, hogy azok megfelelnek-e az Irányelv rendelkezéseinek, vagy ellentétesek azzal. Az EUB ítéletei precedensjog jellegűek, azaz az ítéletek egymásra épülnek, egymásra hivatkoznak, így alakul ki az a jogértelmezés, amelynek során kikristályosodnak bizonyos, az Irányelvben gyökerező, de a joggyakorlat által kibontott, értelmezett jogelvek. Ez a fajta gyakorlat az angolszász jogrendszereken alapul, idegen a kontinentális, leginkább a német mintához köthető, abban és a római jogban gyökerező magyar jogi gondolkodástól, ami bizony a magyar bíróságok számára értelmezési gondot okoz, több okból is. Az egyik ilyen ok az, hogy ha a magyar jogszabály, vagy a Kúria bíróságokra kötelező jogegységi döntése ellentétes az EUB által kifejtett jogértelmezéssel, akkor azt a magyar bíró köteles ( volna) figyelmen kívül hagyni. Ez bizony valóban független bírói munkát követelne meg, ami viszont nem lehetséges a magyar bírósági rendszer tekintélyevű, hierarchikus felépítése ( bírák irányítása, minősítése, előmenetele, annak jelentősége ez utóbbi szempontjából, hogy a másodfok kinek hány ügyét teszi vissza első fokra stb.), a Kúria a bíróságokra nézve kötelező erejű döntései miatt. A devizahiteles ügyek így politikailag determinált ügyekké váltak, a Kúriát ( feltehetőleg nem belső indíttatásra) mindig áthatotta a bankrendszer stabilitása fenntartásának igénye, ezért kialakult az érinthetetlen bankok kasztja, amelyekkel szemben esetleg lsóbb fokon lehet pert nyernie aza adósnak, de a kúria mindig kijavítja a hibát, és visszaállítja a status quot. ( Emlékezetes eset volt, amikor egy magas szinten ítélkező kúriai tanács konkrét, a védett körbe tartozó bakot elmarasztaló ítélete miatt maga a Bankszövetség emelt szót a Kúriánál, az akkori kollégiumvezető bokacsattintással jelezte válaszlevelében, hogy ilyen többé nem fordul elő, és attól kezdve ez a jó képességű bírákból álló tanács beállta a sorba, kivégzőosztaggá alakult át az adósok számára).

Az egyre érkező EUB döntések sok esetben meglehetősen dodonai megszövegezésűek, néha egészen a „királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz” jellegig, ahol vesszők helyzetén is el lehet rágódni. Nem csoda, hogy a bírák így mindig felfelé figyelnek, vajon hogyan értelmezi az adott EUB döntést a felsőbb bíróság, vagy a Kúria, mely utóbbi időnként (szerencsére) rákényszerül arra, hogy apróbb korrekciókat végezzen saját korábbi álláspontján, ezáltal kényszerűen csökkentve a védett bankok körét, vagy hogy kijelentse, hogy mindig is ez volt az álláspontja, nincs itt semmi látnivaló, vagy, hogy ez egy lengyel ügy, nincs közünk hozzá ( ami nyilvánvaló nonszensz, hisz teljesen mindegy, melyik nemzeti bíróság értelmezi az úniós jogot, az valamennyi tagállami bíróságra kötelező, és nem a nemzeti jogszabályok szabályozási különbségeit kell nézni, hanem az Irányelv adott ítéletben megjelenő konkrét rendelkezésének értelmezését.

Ilyen EUB ítélet több is megjelent a közelmúltban, melyek értelmezése még várat magára, addig is a bankok és az adósok jogi képviselői teljesen más értelmezést tulajdonítanak ugyanannak a szövegnek, mert az álláspontot az üléspont határozza meg a tárgyalóteremben. Ezek az ítéletek meglehetősen fontosnak tűnnek, mert alapjaiban rengethetik meg a devizahiteles törvények által felállított, az adósok jogérvényesítését a más érvénytelenségi perekhez képest eltérően szabályozó rendszert. A következő cikkben ezeknek az ítéleteknek a szintén bevallottan elfogult, adóspárti értelmezésére teszek majd kísérletet.

Madari Tibor

 

A kép forrása: https://zalaegerszegitorvenyszek.birosag.hu/sajtokozlemeny/20161011/ki-valojaban-justitia