Ellentétes a Konzultációs Testület állásfoglalása az uniós joggal a Cúria C472/20. sz. ügyben hozott ítélete szerint

 

A fenti ügyben a Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő a Lombard Pénzügyi és Lízing Zrt. által a fogyasztó ellen indított perben.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a következők voltak:

“1)      Biztosítja-e a [93/13] irányelvben foglaltak maradéktalan érvényesülését az[ – ]ha a
szerződés főtárgyára vonatkozik a tisztességtelen szerződési kikötés
(árfolyamkockázati tájékoztató nem megfelelő volta), am[i]nek következtében a
szerződés nem maradhat fenn, és a felek között nincs egyetértés[ –], hogy a legfőbb
bírói fórum által meghozott, az alsóbb bíróságokra egyébként nem kötelező
állásfoglalás ad iránymutatást a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítására
a nemzeti jog diszpozitív szabályának hiányában[?]

2)      Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén, van-e lehetőség az eredeti állapot
helyreállítására, ha a szerződés az elsődleges tárgyára vonatkozó tisztességtelen
kikötés miatt nem maradhat fenn, a felek között nincs egyetértés, és a korábbiakban
megjelölt állásfoglalás sem lehet irányadó[?]

3)      A második kérdésre adott igen válasz esetén, az ezen típusú szerződések
vonatkozásában a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó érvénytelenség
megállapítására irányuló kereset esetén lehete olyan törvényi követelményt
támasztani, hogy a fogyasztónak egyben kereseti kérelmet is kell előterjesztenie a
szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása iránt[?]

4)      A második kérdésre adott nemleges válasz esetén, ha nincs lehetőség az eredeti
állapot helyreállítására, [akkor] a felek közötti egyensúly biztosítása végett, utólagos
jogalkotással a szerződések érvényessé, illetve hatályossá nyilváníthatók-e[?]”

 

A Curia az első és a második kérdést találta megválaszolhatónak.

Az első kérdés arra irányult, hogy a Kúria úgynevezett „Konzultációs Testülete” 2019. június 20-
i ülésének a tisztességtelen tájékoztatás jogkövetkezményeire vonatkozó állásfoglalása
alkalmazható-e. Ez az állásfoglalás egyrészt jogszabályt módosított (amire nem volt jogi
lehetősége), mivel a DH2 tv. ( 2015. évi XL. tv.) 37.§. (1) bekezdésében a rPtk. 237.§-nak az
érvénytelenség jogkövetkezményeinek az orvoslásáról szóló rendelkezései közül az eredeti állapot
helyreállításának lehetőségét már eleve ( egyébként szintén jogellenesen) kizáró
jogkövetkezmények közül a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítását előíró
jogkövetkezményeket önhatalmúlag leszűkítette az érvényessé nyilvánítás egyedüli lehetőségére,
másrészt ezen belül két metódust vázolt fel a jogellenesség orvoslására. Az egyik ( a pénzintézetek
által favorizált, mert a számukra még az előre tervezettnél is magasabb jövedelmezőséget
eredményező) megoldás az volt a Testület szerint, hogy a bíróság forintkölcsönként nyilvánítja
érvényessé a szerződést, úgy, hogy ügyleti kamatként a forintra vonatkozó pénzpiaci
kamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni.
A másik, a bírói gyakorlatban szélesebb körben alkalmazott megoldás az volt, hogy a szerződést a
bíróság akként nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot maximálja, a
szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül
hagyásával, azaz ossza meg az árfolyamváltozás kockázatát a fogyasztó és a pénzintézet
között, tipikusan 20-80%-os arányban, tehát úgy számoljanak el a felek, hogy a fogyasztót maximum a
meghatározott százalékban kifejezett árfolyamváltozás mértékéig terhelje az
árfolyamkockázat, afölött nem.

A Curia rögzítette, hogy egy ilyen nem kötelező erejű állásfoglalás nem tekinthető
a 93/13
irányelv hatékony érvényesülését biztosítónak, mert nem biztosít teljes körű védelmet azon
személyek számára, akiket a tisztességtelen feltétel következtében sérelem ért.
A Kúria állásfoglalása nem tekinthető egyenértékűnek a nemzeti jog diszpozitív
(a főszabálytól eltérést engedő) rendelkezésével, amely a szerződés tisztességtelen feltételét helyettesítheti.

Erre tekintettel az első kérdésre azt a választ adta a Curia, hogy az uniós joggal
kifejezetten ellentétes, így semmiképp nem alkalmazható a Konzultációs Testület
hivatkozott állásfoglalása.

A második kérdés arra irányult, hogy vane lehetőség helyreállítani az eredeti állapotot,
amelyben a felek e szerződés megkötésének hiányában lettek volna.

A Curia álláspontja szerint a tisztességtelen jelleg megállapításának lehetővé kell tennie azon jogi
és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltétel hiányában lett
volna; többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap
nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának
visszatérítéséhez való jogot, ha a fogyasztó nem közölte, hogy a tisztességtelen feltételek
fennmaradását akarja, és a szerződés semmissé nyilvánítása különösen hátrányos
következményeknek tenné ki a fogyasztót. A szerződési feltételek tisztességtelen jellegét
megállapító nemzeti bíróság feladata a nemzeti jogból eredő jogkövetkezményt meghatározni
azért, hogy a tisztességtelen feltételek ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és
másrészt értékelni azt, hogy az érintett szerződés ezen tisztességtelen feltételek kihagyásával is
teljesíthető-e. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a felek vonatkozásában nem lehet helyreállítani azt
az állapotot, amelyben akkor lettek volna, ha e szerződést nem kötötték volna meg, e bíróság
feladata gondoskodni arról, hogy a fogyasztó abba a helyzetbe kerüljön, amelyben akkor lett
volna, ha a tisztességtelennek ítélt feltétel soha nem létezett volna. A fogyasztó érdekei
védelemben részesíthetők többek között azáltal, hogy visszatérítik neki azokat az összegeket,
amelyeket a hitelező a tisztességtelennek ítélt feltétel alapján szedett be, azzal, hogy e visszatérítés
a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történik. A bíróság hatásköre nem terjeszkedhet túl azon a
mértéken, amely feltétlenül szükséges a szerződő felek közötti szerződéses egyensúly
helyreállításához, és ily módon a fogyasztónak azon különösen hátrányos következményektől való
védelméhez, amelyeket a szóban forgó kölcsönszerződés semmissé nyilvánítása válthat ki.

Mindezek alapján a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az eredeti állapot
helyreállítása, mint az érvénytelenség jogkövetkezménye lehetséges, azaz a DH2 tv. 37.§-a, és
a Konzultációs Testület hivatkozott állásfoglalása nem alkalmazható, mert azok
ellentétesek az úniós joggal; ha az eredeti állapot helyreállítása lehetetlennek bizonyul, e bíróság
feladata gondoskodni arról, hogy a fogyasztó végső soron abba a helyzetbe kerüljön, amelyben
akkor lett volna, ha a tisztességtelennek ítélt feltétel soha nem létezett volna.

E döntés egyik gyakorlati következménye az, hogy a Konzultációs Testület két ajánlott
módszertana ellentétes az úniós joggal, így nem alkalmazható, másrészt az, hogy az eredeti állapot
helyreállítása ismét lehetséges követelés a fogyasztó részéről, a DH2 tv. rendelkezése, és a
kialakult bírói joggyakorlat ellenére.

 

dr. Madari Tibor
ügyvéd