A kérdést előterjesztő bíróság szerint a kérdéses tájékoztató a szóban forgó kölcsönszerződés megkötésekor jellemző kiegyenlített árfolyamviszonyokhoz igazodott. Ez a tájékoztató kétségtelenül utal az árfolyamcsökkenés és az árfolyam-emelkedés lehetőségére, és az ebből származó előnyökre és hátrányokra, de arról nem tartalmaz információt, hogy a makrogazdasági és nemzetközi pénzpiaci viszonyok megváltozása jelentős, korlátlan mértékű törlesztőrészlet-növekedést eredményezhet, és arról sem, hogy a forint és a svájci frank árfolyamának jelentős változására ezen árfolyam múltbeli stabil jellegétől függetlenül lehetőség van. (8)

A Curia azért végzésben határozott a kérdésről, mert az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból.

A végzés az előző ítéletek alapján kikristályosodott értékelési elvekre utal az árfolyamkockázati tájékoztatás megfelelősége tekintetében, de kiemeli, hogy ” Különös jelentőséggel bíró tényezőnek minősül a kölcsönfelvevőnél abban az esetben felmerülő kockázatokra vonatkozó részletes felvilágosítás, ha a lakóhelye szerinti tagállam törvényes fizetőeszköze jelentősen leértékelődik, és a külföldi kamatláb emelkedik” (27). 

“A Bíróság rámutatott különösen arra, hogy a kölcsönfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés megkötésével árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat azon pénznem leértékelődése esetén, amelyben a jövedelmét kapja. Ezenkívül az eladónak vagy szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet a lehetséges árfolyamváltozásokra és az ilyen szerződés megkötésével járó kockázatokra “(29)

A szolgáltató által nyújtott tájékoztatásnak lehetővé kell tennie a ” fogyasztó számára nem csupán annak megértését, hogy az árfolyamváltozástól függően a kölcsön pénzneme és a fizetés pénzneme közötti átváltási arány változása kedvezőtlen következményekkel járhat a pénzügyi kötelezettségei tekintetében, hanem azt is, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele keretében megértse azt a tényleges kockázatot is, amelynek a szerződés teljes időtartama alatt kiteszi magát abban az esetben, ha az a pénznem, amelyben a jövedelmét kapja, a kölcsön pénzneméhez képest jelentősen leértékelődik”(30)

A  C-609/19 számú ítélet 51., 53. pontjára, a C-776/19-C-782/19 számú ítélet 72., 74. pontjára hivatkozva a végzés rögzíti, hogy ” egy devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében, amely a fogyasztót árfolyamkockázatnak teszi ki, nem felel meg az átláthatóság követelményének az, ha az e fogyasztóval közölt információk – még ha jelentős mennyiségűek is – azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kölcsön pénzneme és a fizetés pénzneme közötti átváltási arány e szerződés teljes időtartama alatt stabil marad. Ez különösen akkor van így, ha az eladó vagy szolgáltató nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről, így a fogyasztó számára nem tették lehetővé, hogy konkrétan megértse azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele esetlegesen súlyos következményekkel járhat a pénzügyi helyzetére” (31)

Éppen ebből vezeti le az végzés azt, hogy  “a fogyasztó azon nyilatkozata, amely szerint teljes mértékben tudatában van a devizában nyilvántartott kölcsön felvételéből eredő lehetséges kockázatoknak, önmagában nem lehet hatással annak értékelésére, hogy ez az eladó vagy szolgáltató eleget tett-e az említett átláthatósági követelménynek.“(32) 

A pénzügyi szolgáltató nem mentesülhet a bizonyítási teher alól azzal, hogy az általa előállított árfolyamkockázati tájékoztatóban elismerteti a fogyasztóval, hogy a finanszírozásnak a kockázatairól világos tájékoztatást kapott, a kockázati összetevőket ismeri, és a hitelt ennek ismeretében is fel kívánja venni. 

A végzés 33. pontja szerint “az a körülmény, hogy e dokumentumokban nem szerepel a kölcsönfelvevőt kifejezetten arról tájékoztató szöveg vagy magyarázat, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések különös kockázatokkal járnak, megerősítheti, hogy az átláthatóság követelménye, … nem teljesül”.

 

A végzés 34. pontja ezt a logikai sort foglalja össze: “a kölcsönfelvevőt árfolyamkockázatnak kitevő kikötések átláthatóságára vonatkozó követelmény csak akkor teljesül, ha az eladó vagy szolgáltató pontos és elegendő tájékoztatást nyújtott a kölcsönfelvevőnek az árfolyamkockázatról, amely alapján a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó fel tudja mérni az ilyen kikötéseknek a pénzügyi kötelezettségeire e szerződés teljes időtartama alatt gyakorolt – esetlegesen jelentős – kedvezőtlen gazdasági következményeit. E tekintetben az a körülmény, hogy a fogyasztó kijelenti, hogy teljes mértékben tudatában van az említett szerződés megkötéséből eredő lehetséges kockázatoknak, önmagában nincs hatással annak értékelésére, hogy az eladó vagy szolgáltató eleget tett-e az említett átláthatósági követelménynek.

 

A lényeg tehát az, hogy a C-186/16 számú ítélet 50 pontja alapján őt terhelő, a szerződéskötéskor  a birtokában lévő minden, a szerződés teljesítésére nézve releváns információ átadására kiterjedő tájékoztatási kötelezettségnek a pénzügyi szolgáltató a szerződéskötést megelőzően eleget tett-e. 

 

Erre a kötelezettségre utal a C-776/19 és 782/19 számú ítélet is, amely arra is rámutat, hogy nem elvárható a fogyasztótól az, hogy banki szinten legyen képes az árfolyammozgások trendjének megbecsülésére:

90 Nyolcadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell e értelmezni, hogy a kölcsönszerződés azon feltételei, amelyek előírják, hogy a számla pénzneme a deviza, a fizetés pénzneme pedig az euró, és amelyek következtében az árfolyamkockázatot a kölcsönfelvevő viseli, a felek említett szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéznek elő a fogyasztó kárára, mivel egyrészt a szolgáltató a fogyasztóhoz képest megfelelőbb eszközökkel bír az árfolyamkockázat előrejelzéséhez, másrészt pedig az e szolgáltató által viselt kockázat felső határa korlátozva van, míg a fogyasztó nem ilyen kockázatot visel.

96 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az olyan devizaalapú kölcsönszerződések keretében, mint amelyekről az alapügyekben szó van, a nemzeti bíróság feladata, hogy az alapügy valamennyi körülményére, és különösen az eladónak vagy szolgáltatónak a lehetséges árfolyam ingadozásokkal és a külföldi pénznemben nyilvántartott kölcsön felvételében rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire tekintettel megvizsgálja, hogy először is tiszteletben tartották-e a jóhiszeműség követelményét, és másodszor, hogy fennáll-e a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jelentős egyenlőtlenség (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 56.pont).

97 Ami a jóhiszeműség követelményét illeti, ezen értékelés keretében figyelembe kell venni többek között a felek alkupozíciójának erősségét, és azt, hogy ösztönözték e valamilyen módon a fogyasztót az érintett szerződési feltétel elfogadására.

A  hiányos tájékoztatásból nem derülhetett ki a fogyasztó számára a kikötésnek a pénzügyi kötelezettségeire e szerződés teljes időtartama alatt gyakorolt – esetlegesen jelentős – kedvezőtlen gazdasági következményei. A tájékoztató a szerződés időtartamára vonatkozóan a lehetséges változások mértékéről, korlátlanságáról semmiféle információt nem adott, a fogyasztó pedig a szerződéskötéskori, illetve az azt megelőző időszak stabil, kis változásokat mutató árfolyam-adatai, és a pénzügyi szolgáltató megbízhatóságába vetett hite alapján -a tájékoztatás elmaradása miatt- joggal feltételezhette, hogy az árfolyamváltozás lehetősége korlátozott, az árfolyam-mozgások egymást kiegyenlítik, azaz alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli.